Vélo

Amikor az ember egy kellemes vasárnapi napon felébred kinéz az ablakon és látja, hogy szemerkél az eső, tudja, hogy az időkép egész napra borult, esős legalább 10 mm-es csapadékot jósol mit csinál? A normális ember visszabújik az ágyba ha szerencséje van a párja mellé, vagy főz egy jó kávét, készít egy finom reggelit és bebújik Spongya Bobot nézni. A nem normális ember elérkezettnek látja az időt arra, hogy két kerékre pattanjon és azt gondolja, hogy ő akár lehetne a Tour de Hongrie egyik versenyzője is, akit holmi esős időjárás nem fékezhet meg abban, hogy jól megérdemelt minden második vasárnapi kis biciklitúráján részt vegyen. Ha szerencséje van mindig van egy két őrült, aki csatlakozik hozzá. A jókedv garantált.  A találka helyszínén ő is meglepődik, hogy mennyien vannak, persze várjuk a  későket is, akik miatt fél órát szobrozunk, majd természetesen a legjobban rákezdő esőben indulhatunk el a közeli célpontunkra. A kis alföldi településen igazi majálisos hangulat, másfél liter szénsavas ásványvíz, marhapörkölt illat és csupa jóság fogadja a kis társaságot. mindegy, hogy piros, sárga vagy éppen kék esőkabátunk volt, mindenki csuromvíz.  A kávé, az ásványvizes üveg tartalma és a bográcsok hol kisebb hol nagyobb lángja kicsit melegít. Aztán érkeznek a színházterembe/ami egyben tornaterem is (érdekes a kosárpalánk a bordásfal és a vörös függönyös színpad egyvelege) a jobbnál jobban kinéző sütik, mert a pörköltfőző verseny mellett sütiverseny is van. Ajjaj azt hiszem itt elvesztünk. Csak lentről csodájuk a 12 féle édes és sós süteményt, amikor az alpolgármester úr három főt kér fel közülünk zsűrizésre, hiszen mi nem vagyunk falusiak, ezért pártatlanok is tudunk maradni. Mondanom sem kell, hogy elég gyorsan összejön  a három fő. Teljesen tudományos alapon, külső, kreativitás és legvégül íz szempontjából is megvizsgáltuk a sütiket. Mondanom sem kell a zsűrinek nagyon nehéz dolga volt. A nyertes sütirecepteket, amint tudom közzéteszem és természetesen a képeket is. Volt gomba, béka - akiből nem lett királyfi :( - epres/meggyes, rétes, hájas, medvehagymás, májas és ami szem-szájnak ingere. Mondanom sem kell az egész falu apraja-nagyja minket irigyelt, de a zsűrizés után mindenki rávethette magát a finomságokra. Két első helyezettet jelöltünk meg. Az édes kategória győztese cukrász szeretett volna lenni, de a keze miatt nem lehetett, mi mesteri oklevelet adnánk neki!!! És ez azt is jelenti, hogy mi sem egy botcsinálta zsűri voltunk:):) Aztán bepörköltöztünk és hazajöttünk, természetesen esett...nem mintha ez meglepő lenne:):)