Az első ünnep Vele/Velük:)
Ez a karácsony legalábbis, ami a szenteste részét illeti nagyon különleges volt a számomra. 30 éves múltam és eddig 30 szentestét a szüleim és amióta megszületett a tesóm társaságában töltöttem. El sem tudtam volna képzelni a szentestét nélkülük. 2012-ben a nagy változásoknak köszönhetően és annak, hogy december 21-én mégsem jött el a világvége a felújított kis lakásban töltöttük a szentestét Vele:)
Pár héttel karácsony előtt pedzegettük ezt a témát. Mert hát a karácsony ugye arról szól, hogy szeretet, család és ami mögötte van: sütés, főzés, rohangálás, idegeskedés, veszekedés, kinek mit, minek kit, mikor hol, kivel hogy. Nagyon hamar megérett az a gondolat, hogy mi kettesben, együtt, külön és aztán majd első napjától megyünk a szülőkhöz. És akkor kényelmes Emőke rájött, hogy hoppá ez azzal jár, hogy nem apa főzi a halászlevet - ami abszolút férfi feladat és csak egy igazi férfi tudja jól megcsinálni (kedves Béla nincs mese meg kell tanulnod!)- és nem anya készíti a másodikat és süti az ezerféle süteményt: édeset, sósat, krémeset, habosat, hanem igen igen ezt mind mind kettesben kell megcsinálniuk a férfival. Na azért nem bizonyult ez olyan ördögtől való feladatnak. De a legnagyobb kókuszolást a menü kitalálása jelentette. Három nappal szenteste előtt még leves+2 főétel+bejgli kombinációban gondolkoztam. 23-án éjszaka, amikor Szeged El-Visz nevű mindenki által ismert éjjel-nappalijában a Cooltour Cafféból hazafelé jövet kissé forralt bortól begőzölt állapotban tojást vettünk a bejglinek, hogy még este a nagy szakácskönyv legjobb bejglireceptje alapján összegyúrjuk a tésztát tudtam, hogy mire hazaérünk csak annyi lesz a vágyunk, hogy befeküdjünk az ágyba a tulipánok közé. De a nők zseniálisak - igen, igen hallom a helyeslést! Alternatíva mindig van és a bejgli helyett diós kalács készül (amit ráérünk 24-én összegyúrni és már bevált recept kakaóval), a két főételből csak egy lesz. A 24-e délelőttje még néhány ajándék beszerzéséről, csomagolásról, szállításról szól, de a délután már csak a nyugodt főzésé, sütésé. A szakács és kukta szuper együttműködésének köszönhetően fél hétre a leves, a kacsa és a diós kalács is készen, a karácsonyfa feldíszítve, az ajándékokat a Jézuska becsomagolva szépen a fa alá rakta. A sommelier előveszi az ünnepi furmintot és megkezdődhet a vacsora. Persze a bor dugója szétmállik, a legintelligensebb megoldás, hogy az isten tudja hány ezer forintos borba fakanállal visszanyomjuk a dugót:) De az index is megírta ne törekedjünk a tökéletes karácsonyra! Bár a borivás ilyetén módjában már profizmusunk van, hiszen egy kecskeméti koncertes éjszakán a Barokk Antik Panzió öblös foteleiben is ezt játszottuk el, úgy hogy a dugóhúzó a mi szobánkban volt -csak mi ezt nem tudtuk - de akkor nem fakanál, hanem valami más volt a célszerszám. A bor így is finom volt, a koprodukcióban készült vacsora istenien sikerült és ezután már "csak" az ajándékátadás következett....
De erről és hogy miért Velük majd később...
Mindenkinek boldog karácsonyt!
