Buszozás

Ma reggel Makóról jöttem vissza Szegedre. Előttem három 20 éves ült. Ugye mint tudjuk 22 éves vagyok, csak hétköznaponta 30 és ez a 10 év igen nagy generációs különbségeket rejt. Miről beszéltek a fiatalok?
első téma: hogyan fogjuk magunkat halálra inni a hétvégén
második téma: március 20-ra beidéztek a rendőrségre harmadrendű vádlottként ez mekkora poén..., á csak kivertünk egy kirakatot matta részegen a haverjaimmal..és a másik fiú megkérdezi: és ez miért baj?
Sajnos kivételesen se újság, se könyv nem volt nálam és persze ezek a fiatalok nem suttogva beszélnek, hanem 1000 decibellel nyomják (nem vagyok teljesen tisztában a decibel fogalmával:)
És indulás előtt kora reggel még az ágyban játszottam a hét hónapos Bendegúzzal, aki csupa mosoly, huncutság, tisztaság...kissé nagy volt a kontraszt

Már hét hónapos az egyik szerelmem:) A másiknál nem tudom kiszámolni a hónapot:)

Végre szombat

Jó az asztali gép, van net a netbookon és már megint egy csomó dobozt kipakoltunk - ennek köszönhető, hogy az én kis drágaságomon van net, mert a káblek között találtunk egy kábelt, ami jó. Na ezt jól megaszontam. Amúgy még mindig nem tölti be teljesen a funkcióját, hogy megyek, viszem, előveszem, felpattintom és már blogolok is, mert még mindig nem csatlakozik...de már dolgoznak rajta:):)

Abszurd

2013 péntek délután

A lány hazaért a munkából. Nem volt túl jó hete munka tekintetében. A havazás miatt a bringájával Blanche-sal kevesebb cuccot cipel haza, megkéri a kolleganőjét, hogy a nagy avon dobozt, na meg a laptopját kocsival majd valamikor szállítsa el neki, egy fiú már elvitte egy dobozban az anyagokat, amiket a hétvégén még át akar rágni, osztani, szorozni, számolni.

Hazaér gép bekapcs, egér nem működik, elemcsere, monitor nem működik. Telefonos segítség a párjától, aki szerencsére kicsit érthet ezekhez a dolgokhoz, de amit mond a lány már mindent megtett. Ok. semmi baj netbook is van a világon, bár ki tudja miért nem tud rácsatlakozni a netre. Október vége óta a lány tulajdona a csinos kis bordó netbook, de azóta Ő – aki mint említettem szakértője ezeknek a  dolgoknak –még nem csinálta meg. Na ez nem szemrehányás, nem sok idő telt el még csak három hónap J! A lány egyébként teljesen analfabéta ilyen tekintetben. De nem baj mert megérkezik a  kolleganő, aki hozza  a benti laptopot. Természetesen az védett vagy mi szösz, azaz azzal sem tud rákapcsolódni a netre. Persze biztosan lehetne, de a lány nem egy kompjúter zseni, neki fontosabbak az érzések. Összegezzük: 37m2, 3 számítógép és net egyiken semJ Nem baj, legalább számolgathat az fb biztosan nem veszi el a figyelmét. Naná, de Laci az anyagokkal sehol és már este fél hét, pont hívná, amikor megszólal a telefon. Ugye nem baj ha holnap viszem? Ma már úgysem foglalkoznál vele? Á dehogy. Mik ezek ha nem jelek? Marad a kanapé, a csokoládés őszibarack és egy kis blogírás, amit majd valahogy, valamikor feltesz a netreJ

A pakolás művészete

Voltatok már olyan helyzetben, hogy egy pici lakásban laktatok mondjuk úgy kb. 37 m2-en és a lakásotokban/albérletetekben csak úgy folyamatosan halmoztátok fel a cuccokat? Én mindig lakásban éltem, korábban a szüleimmel is. A lakásnak a befogadóképessége véges. Ha aszt szeretnénk, hogy mi emberek is beleférjünk akkor néha muszáj megszabadulnunk féltve őrzött kincsektől. Milyen kincsek is vannak/voltak az én lakásomban, amiktől a nagy átalakítás show során meg kellett váljak?

1. Ruhák, amiket már 3-4-5...éve nem vettem fel...ugye tudja mindenki, hogy sosem fogom felvenni, de szép, tetszik, fűz hozzá valami emlék vagy nem, de mégsem dobnám ki..

2. Nagyon fontos fesztiválemlékek: karszalagok, belépők, programfüzetek, kitűzők, matricák...valljátok be őszintén ezek nélkül nem is lehet élni!

3. Cipők, amik már jóval túl vannak a csúcson, de ki tudja majd ha festek, sárban tapicskolok, valahova olyan helyre megyek még jól jöhet - MEHET!

4. Csecsebecsék- na ebből akad bőven egy nő lakásában, akinek sok a barátnője és azok szüli, névnap, karácsony és minden egyéb ünnep gyanánt apró kis édesebbnél édesebb dolgokkal lepték meg, amelyek nem feltétlen hasznosak, de jól mutatnak vagy nem :). Ezeket néha nevezhetnénk giccsnek is:) Na ezek egy nagy pakolás során ilyen olyan dobozokból, rejtekhelyekről előkerülnek. Persze az ember lánya imádja ezeket a cuccokat, de szembe kell néznie kis lakása adottságaival. Két lehetősége van, készít egy emlékdobozt, ahová legféltettebb kincseit elrakja, vagy közeledvén a karácsonyhoz keres egy olyan szervezetet akikben megbízik, hogy csecsebecséit jó helyre rakják, olyan embereknek adják, akiknek ezzel a kis aprósággal örömet okozhatnak. Én a két verziót kevertem.

5. Újságok tömkelege - mert hát ki tudja még mire lehet jó a 2010/43-as Nők Lapjában szereplő cikk "Hogyan viselkedjünk egy állásinterjún?" címmel, vagy a csodapakolások, receptek ugyebár.....de nem nem receptek már nincsenek benne, mert azt a kisasszony szépen módszeresen kivágta és egy újabb helyen gyűjtötte...szerintetek hányszor főzött belőlük? Azt hiszem mindenki tudja a választ. Az interneten nem lehet már mindent megtalálni merülhet fel a kérdés, miért is őrizgetem ezeket???

Na igen körülbelül ezektől kell megszabadulni. Lehet? Ha az ember beindul akkor igen. Mert tudom, hogy sosem fogom elővenni, átnézni, elolvasni...és igen sok-sok sokkoló mennyiségű cucc került így különböző helyekre: kuka, adományozás, vagy egyszerűen csak Emi turi megnyílt és mások kincseket találhattak!

De miért is volt a nagy pakolás? A kis lakásba beköltözik egy újabb ember, egy férfi, akinek szintén sok a cucca, aminek hely kell. De a férfi nem tudna kicsit selejtezni? A csillagjegye alapján mégiscsak egy rendszerető ember, hát hajrá...ma délelőtt ez történt és ha nehezen is, de sikerül neki megszabadulnia dolgoktól. Persze most gondolhatnánk, hogy egy férfinál értelmesebb dolgok halmozódnak fel...na ne legyenek illúzióink :):)

Azok a csodálatos reggelek

Állandó jelenlét, állandó jelenlét ez járt reggel a fejemben, amikor tekertem dolgozni. Szóval miről is írjak ma?

De az élet gyorsan küldi a válaszokat! Reggelente általában közösen megyünk Vele dolgozni és egy bizonyos ponton egy fánál elválunk. Ez a fa se nem túl szép, se nem túl különleges, de valami lehet benne, mert már tegnap reggel is elfoglalták a helyünket. Na jó nincs oda kirakva a névtábla, mint a kis lakásunkra, de azért mégisJ Persze kicsi a világ és a helyfoglalók ismerősök voltak, és ma reggel amikor most kivételesen egyedül jöttem megint ott búcsúzkodtak egymástól . Mosolyogtam és köszöntem. Biztosan van valami kisugárzása annak a helynek.

Fogadjunk!

Mindenkinek Boldog új évet! Ki mit fogadott meg az új évre? (azt olvastam egy cikkben amely a helyes blogírást ecseteli, hogy az a jó blogíró, aki kontaktál az emberekkel, azaz vár valamilyen reflektálást az írásaira..na most ezt gyakorlom, egyébként a jó blogíró mindig jelen van, ha csak két sort is ír, de akkor is ír minden nap...hmmm...... talán ezt megfogadhatnám??? )
Én már egy ideje semmit nem fogadok meg, mert a szilveszter mellett vannak más vízválasztó napok is, például minden hónap első napja, minden hónap első hétfője, a következő hét, a következő hónap, majd ha véget ér a nyár, majd ha véget ér a fesztiválszezon...de kifogás mindig van és lehet.
Ezért most sem fogadtam meg semmit csak remélni tudom, hogy ez az évem a szeretetről, a szerelemről az élményekről és a boldogságról fog szólni, mint ahogy a tavalyi is (hű de gyönyörűen csöpögős lett, de ez az igazság nem tehetek róla!).
2013-at a világhírű Kiscsillag zenekar koncertjével kezdtük, Fishing on Orfű bérlet megvéve, első utazás kinézve....:):)
Hajrá, hajrá!!!
Mindenkinek kívánok olyan évet, napokat, hónapokat, amilyet szeretne!