Május első vasárnapja az anyukák ünnepe. Sajnos én még nem vagyok anyuka, de remélem nemsokára -azaz belátható időn belül - az leszek. Amikor még kicsi voltam ilyenkor mindig elindítottuk a lemezjátszót és a kedvenc dalom Kovács Kati "Úgy szeretném meghálni" örökzöldje és Koncz Zsuzsa "Mama kérlek"-je volt. Ezeken már akkor is bőgtem és persze anyu és a mamák is.
Aztán változnak az idők, változnak az évszakok ma már e-mailben küldünk képeslapot anyák napjára, interneten megrendeljük a virágot és kiküldetjük ha nem tudunk hazamenni....hol vannak már a nyugodt lemezjátszós esték?
"Milyen is egy gyermek?
Olyan, mint aki egyenest az égből jött. Héber szójáték szerint: az eget szopja. A világi okosság, a felnőttek mesterkedései még át nem formálták. nem tud még semmiről, és semmije sincsen. Hamvas, eredeti és közvetlen. Védettségben él, és mindenestül átadja magát azoknak, akik szeretik. Ámulva néz szét maga körül. ami rossz hamar elfelejti, s mindjárt fölfedez mindenben valamit, aminek örülhet. Örökké játszik, nem fárad bele napestig. Tudat alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek..." (az élet játéka című könyv ajánlójából)
És milyen is egy anyuka?
Mindent megért, mindig segít, és ahogy nőnek a gyereki egyre több gondja van velük...ha sínen van a munkájuk, akkor a magánéletük nincs, vagy fordítva, vagy ha mindkettő okés, akkor is van valami amin izgulnia kell egy anyának. Valószínűleg a legnehezebb feladat az életben és a legszebb is.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése