2012. november 22., csütörtök

Té-MA

Amikor leülök írni mindig van egy téma a fejemben amit szeretnék veletek megosztani. Ma nincs konkrét témám. Érdekes, annyi minden kavarog  a fejemben, annyi minden zajlik körülöttem, hogy nem tudok koncentrálni egy dologra. Most a lakásom "dolgozó" részében ülök maszkkal a fejemen bjutitájm. A körülmények ideálisak. Közvetlen jobboldalamon az ágy, ami három részre van szedve és nyomja a combomat, a bal lábamat az íróasztal oldala nyomja, mert a  széket nem tudom rendesen behúzni az asztal alá, hisz mint említettem ott az ágy. Bal oldalamon a kis komód full poros, rajta egy biciklis táska és egy védőszemüveg fúráshoz, vagy ha bármi történik:) Az asztalon szerszámos doboz, a lábamnál csavarhúzó készlet. Bal oldalamon tíz centire egy szekrény. (Na ha  a munkahelyemen az irodánk bútorraktár, akkor most ez a kis szobácska extra durva bútorraktár, ahová tigrisbukfenccel tudsz bejutni és csak egy kicsit van klausztrofóbiád) Aki nem tudja az is kitalálhatja, hogy nagy felújításban vagyok. Ami azt jelenti, hogy bentről a szobából 8 napja az összes bútort kiráncigáltuk a kis "dolgozóba", hogy bent legyen festés, tapétázás, padlólerakás. Hát lett. A hétvégén ki lett festve, tulipános tapéta felrakva és ma a laminált padló is lekerült a földre. Az összkép ahogy a nagykönyvben meg van írva...bár a szegő még nem került fel, de holnap délután az is meglesz és akkor már "csak" a bepakolás várat magára! Már kifelé is selejteztem, de nem eleget! Én az a típus vagyok, aki ha egyszer beindul akkor meg tud szabadulni dolgoktól, de néha jól jön a segítség. A miniatűr konyhámból a tavasszal annyi dolgot "kidobatott" a barátnőm, hogy ihajj és mindegyiknek lett gazdája a vaterán, én meg nem szomorkodom nélkülük. Az emberlányának vannak felesleges dolgai ugyebár, de amikor a lámpa leszerelésénél felteszik neki a kérdést, hogy ugye szigetelő szalagod van csak néz, mint borjú az újkapura. Osztán honnan lenne? Persze gondolj gondolj Micimackó, mintha a szerszámosládában - na ne nagyzolj Emi az csak egy cipősdoboz - lenne. Persze nem volt. De az a szerencse, hogy ma -azóta eltelt 5 nap - megtaláltam! Van szigetelőszalagom, jó helyen, egy fém teásdobozban, ahol az olyan tollaim vannak, amikbe betétet kellene vásárolnom..igen igen több éve:). hogy mi az összefüggés a tollak és a szigetelőszalag között? No answer:) van több órám is..azokba elemet kellene vásárolni...
Apropó cipősdoboz- a selejtezésnél erre is figyelni fogok, idén is szeretnék örömet szerezni valakinek/valakiknek!
www.ciposdoboz.hu
Ez nem a reklám helye!
Jó éjt:)

2012. november 12., hétfő

Azok a normális reggelek....

Most is reggel van, 5.50-kor csörgött a telefon - nem a XXI. században már nem ébredünk órára! - hogy azokat az ügyeket, amiket nem intéztem el végre elintézzem. Kibotorkáltam a szobából, felraktam a kávét, ja persze még ott van egy tök, amit meg kéne sütni, munkába menésig pont belefér és leültem "dolgozni".
Első lépés: gmail levelek elolvasása, második lépés facebook átnézése, de olyan régen írtam már a blogomba hát akkor hajrá. Nem tudom érzékelitek-e, hogy a munka szó kimaradt.
A reggeleim egy ideje nem így zajlanak.Volt egy mondásom az év elején, hogy "mint minden normális ember" felkelek reggel és megnézem a facebookot. Pár hónapja nem tartozom a "mint minden normális ember" kategóriába. Nemhogy a facebookot nem nézem, de még a híreket sem nagyon követem.
Az ébresztő 6.50-kor van mostanság, mert a lefekvés ideje igencsak elhúzódik. De nem az az első, hogy az egészségügyi dolgok elintézése után gép bekapcs-kávé felrak-gép elé leül -minimum fél óra üldögélés- közben egy-két-há...kávé-majd minimum negyed órás öltözködés-kontaktlencse felhelyezése és indulás munkába, ahová relatíve pontosan (bár  a munkaidő rugalmas) 8-ra vagy még előtte beér.
Most úgy történik, hogy telefon lenyom-gyors visszabújás a takaró alá-gyors összebújás a férfival- a reggel illatának jó mély beszippantása - telefon másodszor kukorékol, ismét lenyom - ismét összebújás - kérdés-válasz hányra is szeretnél beérni? - már megint nyolcra? dehát rugalmas a munkaidő vagy nem? - kis agonizálás - meggyőzés, hogy még ágyban kell maradnunk - aztán hirtelen háromnegyed nyolc - a férfi mint akit rakétából lőttek ki kiugrik az ágyból és igazi rabszolgahajcsár módjára ugyanezt kívánja tőlem is a nőtől - kibotorkálok tusolni, esetleg egy fél kávé még belefér, 2 perc az öltözésre (régen elmúlt már az az időszak, hogy állok a  szekrény előtt, a hatvanadik felsőt veszem fel és még mindig nem tetszik és a szoba közepén a kihajigált cuccok mindenütt) 2 perc és kész! A férfi ekkor már cipőben toporog-haladjunk, haladjunk jelzi, mondja, sőt néha már nem bír várni és lemegy előre. A nő is leér, bringák kioldva, indulás.5 napból négyszer esélytelen a 8 órás munkába érés.
Mostanában így indul egy nap. Normális? Nem cserélném le a régiért! :)

2012. november 4., vasárnap

Arrivals

Megérkeztem...végleg?
Június első napjai óta utazom, városokon, fesztiválokon, országokon és  a saját életemen keresztül. Bepakolni, kipakolni, bőröndöket méregetni, hurcibálni Makóról Szegedre, aztán vissza...hazaérni leülni, kipakolni, mosni, pár nap múlva bepakolni...ebből állt a nyaram, az őszöm, persze élveztem/élvezem. Mindig volt mit várni, mire készülni...
Aztán a múlt héten szerdán egy fiúval elindultunk egy Quimby koncertre/teátrumra (azaz teát rumra ebben a hideg időben :), és az első sorban egy karnyújtásnyira ültem májusban még "álmaim pasijának" gondolt bálványtól a Nagy (Kiss) Ő (Tibi)-től, aki szinte nekem énekelt. Mit éreztem? Borzongást, vágyat, azt, hogy legszívesebben vele tölteném az estét, elráncigálnám az ágyamba? Hát...nem....Azt láttam rajta, hogy nemsokára apuka lesz, hogy komolyabb, de ugyanolyan őrült, hogy odafigyel a közönségre, és hogy élvezi ezt az egészet, amit csinálnak, hogy imádja a zenésztársait, élvezi, ha ők "bohóckodnak", "amatőr színészkednek" a színpadon és nem feltétlen van szüksége arra, hogy ő legyen előtérben. Persze azért belegondoltam, hogy milyen jó lenne, ha letépné magáról az inget (na jó ez nem egy csendes ülős koncerthez illik), vagy egyszerűen csak egy atlétában ülne itt és kidomborodnának az izmai....na de a határidőnaplóm, amibe nyáron olyan szorgalmasan gyűjtögettem az aláírásait, rajzait aznap üres maradt...nem kerestem, nem rajongtam, nem vágyakoztam, hanem a koncert után beültem egy kocsmába a barátaimmal egy sörre, hogy utána egy közel 10 éve tartó szerelem nyomába eredjek. Romantikus alkat vagyok? Áhhhh....ez a blog mostanában csak a szerelemről szól...nyálas? boccsi...
De Róla csak szuperlatívuszokban lehet beszélni!!!! Aki járt már nála az tudja, hogy miről beszélek, aki beszippantotta már az illatát annak nem kell magyaráznom, akit elkapott a hév, hogy megismerje, hogy újra és újra átélje sosem feledi, aki még nem volt, annak kihagyhatatlan:
"Az utazónak első alkalommal az az érzése, mintha csak visszatért volna. Aki visszatér, az pedig mintha először járna a városban.Ám ha tudjuk, hogy Prága éppen az a város, amelyben az előre megtervezett útvonalakról letérni és tovább bolyongani a legizgalmasabb dolgok közé tartozik, máris nyert ügyünk van."
Igen az elmúlt két és fél napot ebben a nagyon hangulatos "kis" fővárosban töltöttem, életemben harmadjára (de biztosan nem utoljára), most a középpontban a gasztronómia, na jó a SÖRonómia volt. Ettünk és ittunk és ittunk és ittunk. Sört: zöldet, ruby redet, keserűt, édeset, ütőset, olyat, amilyet nem szabad egyedül inni, majdnem voltunk diszkóban, majdnem lehúztak bennünket arabok, alkudtunk az örményeknél, aztán találkoztunk egy valódi botcsinálta, közép-kelet európai James Bonddal is. Rövid, de tartalmas volt, tiszta szerelemben és boldogságban na és sörmámorban. :) 
És tegnap éjszaka megérkeztünk...ketten, azzal, akivel elindultam a Quimby koncertre, egyértelmű volt, hogy hazajövünk, értitek haza....régen volt már ilyen. Olyan egyértelmű volt minden, olyan megnyugtatóan természetes és kissé félelmetes ilyen rövid ismertség után....
Idén már nem megyünk sehova, bőröndök kipakolva....vagy mégsem?:)
De ma este olyan jó itthon: füstölő, írás, bor, egy kis megnyugtató Quimby, majd olvasás: Curva pericolosa..megyek is... 
http://www.youtube.com/watch?v=SvZxe3YM5S0