Harcolok, nő vagyok, ráadásul a körte fajtából, nem sajnálta tőlem az istenke a vaskos combokat a jó nagy ülepet, na és a szép vaskos karokat sem, emellett megáldott azzal a jó tulajdonsággal is, hogy imádom a sütiket és a csokikat.
Kis túlzással állíthatom, hogy amióta tudatára ébredtem ezen "adottságaimnak" folyamatosan küzdök. Hol elszántabban (ha nincs pasim), hol csak lájtosan, hol pedig eltunyulok. A jojót ismerem-e??? Sajnos igen. De idén januártól ismét elindultam egy úton....ami persze megint csak egy kis elhatározás kérdése volt, mert akaratom az van...de még milyen....Azt vallom, hogy 2011 a változások éve. Az én számomra mindenképpen. Munkahelyet váltottam, majd nemrégiben elköltözött tőlem a párom. A munkahelyváltással egy időben még Vele kezdtünk fogyókúrába, ami irtó sok mozgással és nem annyira sok lemondással jár. A kaja mérséklése volt a fő szempont, például a kenyeret és a krumplit kiiktattuk, de töltött káposztát és hurka kolbászt ugyanúgy ettünk, na és persze a sütik és az alkohol mennyiségét is jelentősen visszavettük. Én három hónap alatt 10 kilótól szabadultam meg, de körülbelül még ugyanennyi vár rám. Leadni nem egy nagy történet, viszont megtartani az lesz majd az igazi kihívás. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem motiválnak a dicsérő szavak, a tükör...de tegnap délután a varrónőnél megint kicsit elkeseredtem. Gyönyörű ruhát varratok a barátnőm jövő szombati esküvőjére, nagyon nőcis, de igen még ott van a felesleg....a tükör nem hazudik...Persze a varrónő után tornázni mentem és az esküvőig minden nap megyek legalább egyszer tornázni, de az a tíz kiló szerintem még legalább hat hónap..ne legyek türelmetlen? Nem vagyok. A mozgás az, ami most a testemet és a lelkemet is karban tartja, igyekszem:):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése