Pil(l)

Bazsi elmúlt féléves, szépen gyarapodik. És anya? Anya is :) Nem panaszkodhatom a várandósság alatt csak 5 kiló kúszott fel, na nem mintha az alap nem lett volna elég sok. Aztán az első hat hétben még kevesebb is voltam mint korábban és Béla naponta mondta, hogy fogyok. Bazsi szívta ki belőlem a tejcsit ahogy csak bírta szegénykém a letapadt majd kétszer felnyisszantott nyelvével én pedig elég egészségesen táplálkoztam a szüleim főztjéből. Letelt a hat hét vége lett a kánaánnak, többet sétáltunk, és egyre rendszertelenebbül ettem. Na ha rám tört, hogy most ennék egy kakakós csigát megvettem és befaltam. De rendszeresen csináltam azt, hogy nem ettem főtt kaját napközben és este Bélával habzsoltam vacsorát. Ez így nem állapot.
Az első váltásunk jó pár héttel ezelőtt a kenyérmegvonás volt. Most papírkenyeret eszünk, teljesen jó, nekem amúgy sem a kenyér a gyengém hanem a házi sütik :)
És ma végre eljutottam tornázni, pilatesre. Ezt is Timinek köszönhetem! Ha minden jól megy heti kétszer fogom űzni ezt a kemény sportot. Apa és fia ma nagyon jól együttműködtek, hogy anya kicsit kikapcsoljon. Annyira izgalomban voltam, - mintha életemben először léptem volna át egy fitnessterem küszöbét, pedig fitness szűz aztán pláne nem vagyok - hogy a terembe be se vittem a telefonom, erre 10 perc után jöttem rá és azon izgultam miközben a pilates karikát szorítottam fogcsikorgatva, hogy nehogy valami baj legyen és hívjanak. Mint korábbi blogbejegyzéseimből tudjátok zumba fan voltam, meg minden ami pörgős. Na sem a baba-mama jóga sem a pilates nem tartozik a pörgős mozgásformák közé, DE!!! Eszméletlen jó volt, amit ma átéltem, és holnap majd biztosan még vidámabb leszek ágyból kikeléskor :) Úgyhogy nem csak az ország, de én is lendületben vagyok! (Mellesleg most sült ki életem első zserbója nem nagymama recept alapján és nem lesz rajta csoki)

Utazunk!!!!!!!!!!

Hogy mennyire egyszerű az élet autó nélkül egy féléves kisbabával és egy jól méretezett összecsukhatatlan babakocsival? Na jó persze rögtön jöhet a legjobb megoldás a hordozókendő. Mielőtt Bazsi megszületett én mindenkinek azt mondtam, hogy hordozni fogom, de aztán valahogy hideg lett, tél lett felkerültek a nagykabátok, ami alá nem nagyon tudtam betuszkolni szegény lurkót, így maradt a babakocsi. Ott jó nagyokat aludt a hidegben, bent meg nem annyira igényelte a hordozást. Konkrétan az első próbálkozásoknál ordított a kendőben. De azért szerintem most már jobb időben használni fogjuk.
Először decemberben utaztunk vele Makóra vonattal. A vonat tiszta sor bőven van hely, idő, lehetőség és ha más nem is utazna a kalauz mindig tud segíteni. Csak a vasútállomás nem 10 percre van, mint a buszmegálló.
Két hete úgy döntöttem, hogy most már elég nagyok vagyunk a buszozáshoz is. Jó volt az idő, délelőtt volt, gondoltam kevesebben utaznak és majd valahogy a buszra is feltuszkoljuk a monstrumot.
A biztonság kedvéért apa jött, hogy felrakjon bennünket. Amikor megérkezett a Cipőgyárhoz az a bizonyos expressz járat már láttam, hogy nem lesz olyan egyszerű. De a sofőr azt mondta próba szerencse, csak át kell emeljük a korláton- hát igen, ami buszt kiválasztottam természetesen nem rendelkezett babakocsi hellyel, de a dupla ajtónál szerencsére volt középütt egy korlát :) Felraktuk! Bazsi bennemaradt a kocsiban, de a kocsitól aztán senki se fel se le se előre se hátra mozdulni nem tudott. A jegyemet is Béla tudta megvenni, amit a sofőr őrzött. Ezért volt jó, hogy expresszt választottam, mert az csak Makón állt meg, ahol mi a második megállónál a tata segítségével le is szálltunk. Na nem annyira könnyedén és légiesen, de ment.
Másnap már rutinos voltam, felhívtam a volánt, hogy Földeákra nagymamáékhoz is ki szeretnénk menni, van-e olyan busz, ami nem baj ha nem alacsonypadlós, de valahogy fel tudunk rakni rá egy babakocsit. A hölgy készségesen segített. Ahogy odaértünk a buszmegállóba már volt egy anyuka hasonló cipőben, persze közölte kedvesen, hogy ő már aztán biztosan nem csukja össze a babakocsit - a mienket nem lehet (hogy miért az egy másik történet) - és ismeri a sofőrt. Ennek én nagyon örültem. A busz beérkezett, természetesen semmilyen babakocsi hely nem votl rajta. De a sofőr készséges volt és mindketten felevickéltünk, de így aztán már pláne ne szálljon le és fel senki. Hazafelé már meg sem lepődtem, amikor nem volt hely a babakocsinak, de ez a sofőr mindent megoldott, extrém segítőkész volt.
A héten megint utazni akartam gondoltam bepróbálkozom telefonon a szegedi volánnál is.
- Mikor megy délelőtt Ferencszállásra alacsonypadlós járat?
- Például a 9:30-as.
- Köszönöm. És esetleg a  visszafelé...?
- Nem! volt a válasz és lecsapta a kagylót.
Hát kösz a semmit. Itthon maradtunk.
De az alacsonypadlós járatok nem csak a kicsivel utazóknak vannak, hanem a mozgáskorlátozottaknak is, ha őket is így kezelik....