Nézelődéses

Mintha elmaradtam volna az írással? ;) Ember tervez, Emi lelkes :)
A legaktuálisabb dolgoról írok most, ami történik az életünkben. Úgy döntöttünk, hogy nagyobb lakásba költözünk. Mivel ebből a 37m2-es lakásból mindent kihoztunk, amit lehet ideje lépni. Persze anya, akinek a várandósság óta az érzékenységi küszöbe egyre lejjebb van, többször megsiratta már ezt a lakást, de hiába ez kicsi. Így először a Férfi volt az, aki nagyon belevetette magát az ingatlankeresésbe, és a Nőt nem is annyira érdekelte ez az egész, de aztán amikor komolyabbra fordult a dolog már ő is csak az ingatlankeresésnek élt esténként, napközben, amikor a Picúr aludt.
Két hete néztük meg az első lakásokat. Előtte "részt vettünk" egy online Hogyan adjuk el a lakást? tanfolyamon, ami alapján azt vártuk, hogy minden lakásba beépve süteményillat leng majd körbe bennünket :) Természetesen biztosak voltunk abban, hogy ezt a tanfolyamot minden magára valamit is adó eladó elvégezte. Persze a lakások 90%-át ingatlanosok árulják, így bennük is bíztunk e tekintetben.
Az első lakásidőpontra futottam a babakocsival miközben szakadt az eső, mert persze anya pöccre betervezi a napokat, nehogy a Picúr unatkozzon. Na jó a Nő sem szereti az egyhangúságot :) Az ingatlanközvetítő nagyon profi volt, amikor a tulajt megláttam kicsit megijedtem - kigyúrt jó magas jó nagydarab pasi - gondoltam na ez nem sütött nekünk túrós pogácsát. Pedig fél 12-re mentünk, gondolhatta volna, hogy közel az ebédidő. A lakás olyan volt, amilyenre számítottunk eléggé felújítandó. De ez volt az első!
Jött a második aznap este szakadó esőben toltam megint a babakocsit, szerencsére itt szeretnénk maradni a környéken, tehát max 10 perc bármelyik kinézett lakás. Itt egy gyenge kézfogású, halk szavú, nem valami magabiztos kiállású értékesítő fogadott bennünket. A lakást albérlők lakják, a beígért süteményillat helyett füst lengte be az egész lakást, mely a képek alapján igen csinosan felújított. Ja hogy elfelejtették lefényképezni egy pár beázás nyomait? Ami persze nem is beázás - a lakás felett már csak a tetőtér van - á dehogy az csak valami folt. Mindhárom szobában? No problem. Mikor épült a ház, mennyibe kerül a panelprogram, mennyi a közös költség..ezekre a kérdésekre az ingatlanos nem tudott válaszolni, akár helyet is cserélhettünk volna vele. Így szerintem nem lehet eladni egy lakást! Nem vagyok feminista, de azóta még egy férfi értékesítővel találkoztunk, aki szintén úgy tűnt, hogy nem árulja ezt a lakást, mert egy kérdésünkre sem tudott normálisan válaszolni. De lehet, hogy pont ilyen mulya pasikat fogtunk ki. Persze volt olyan is, akivel már egy telefonbeszélgetés után találkozni sem akartam, mert már ott elmondta, hogy nekünk lejjebb kéne adni az igényeinkből. Na tessék! Még jó, hogy én vagyok a Kedves Vevő. :)

Pil(l)

Bazsi elmúlt féléves, szépen gyarapodik. És anya? Anya is :) Nem panaszkodhatom a várandósság alatt csak 5 kiló kúszott fel, na nem mintha az alap nem lett volna elég sok. Aztán az első hat hétben még kevesebb is voltam mint korábban és Béla naponta mondta, hogy fogyok. Bazsi szívta ki belőlem a tejcsit ahogy csak bírta szegénykém a letapadt majd kétszer felnyisszantott nyelvével én pedig elég egészségesen táplálkoztam a szüleim főztjéből. Letelt a hat hét vége lett a kánaánnak, többet sétáltunk, és egyre rendszertelenebbül ettem. Na ha rám tört, hogy most ennék egy kakakós csigát megvettem és befaltam. De rendszeresen csináltam azt, hogy nem ettem főtt kaját napközben és este Bélával habzsoltam vacsorát. Ez így nem állapot.
Az első váltásunk jó pár héttel ezelőtt a kenyérmegvonás volt. Most papírkenyeret eszünk, teljesen jó, nekem amúgy sem a kenyér a gyengém hanem a házi sütik :)
És ma végre eljutottam tornázni, pilatesre. Ezt is Timinek köszönhetem! Ha minden jól megy heti kétszer fogom űzni ezt a kemény sportot. Apa és fia ma nagyon jól együttműködtek, hogy anya kicsit kikapcsoljon. Annyira izgalomban voltam, - mintha életemben először léptem volna át egy fitnessterem küszöbét, pedig fitness szűz aztán pláne nem vagyok - hogy a terembe be se vittem a telefonom, erre 10 perc után jöttem rá és azon izgultam miközben a pilates karikát szorítottam fogcsikorgatva, hogy nehogy valami baj legyen és hívjanak. Mint korábbi blogbejegyzéseimből tudjátok zumba fan voltam, meg minden ami pörgős. Na sem a baba-mama jóga sem a pilates nem tartozik a pörgős mozgásformák közé, DE!!! Eszméletlen jó volt, amit ma átéltem, és holnap majd biztosan még vidámabb leszek ágyból kikeléskor :) Úgyhogy nem csak az ország, de én is lendületben vagyok! (Mellesleg most sült ki életem első zserbója nem nagymama recept alapján és nem lesz rajta csoki)

Utazunk!!!!!!!!!!

Hogy mennyire egyszerű az élet autó nélkül egy féléves kisbabával és egy jól méretezett összecsukhatatlan babakocsival? Na jó persze rögtön jöhet a legjobb megoldás a hordozókendő. Mielőtt Bazsi megszületett én mindenkinek azt mondtam, hogy hordozni fogom, de aztán valahogy hideg lett, tél lett felkerültek a nagykabátok, ami alá nem nagyon tudtam betuszkolni szegény lurkót, így maradt a babakocsi. Ott jó nagyokat aludt a hidegben, bent meg nem annyira igényelte a hordozást. Konkrétan az első próbálkozásoknál ordított a kendőben. De azért szerintem most már jobb időben használni fogjuk.
Először decemberben utaztunk vele Makóra vonattal. A vonat tiszta sor bőven van hely, idő, lehetőség és ha más nem is utazna a kalauz mindig tud segíteni. Csak a vasútállomás nem 10 percre van, mint a buszmegálló.
Két hete úgy döntöttem, hogy most már elég nagyok vagyunk a buszozáshoz is. Jó volt az idő, délelőtt volt, gondoltam kevesebben utaznak és majd valahogy a buszra is feltuszkoljuk a monstrumot.
A biztonság kedvéért apa jött, hogy felrakjon bennünket. Amikor megérkezett a Cipőgyárhoz az a bizonyos expressz járat már láttam, hogy nem lesz olyan egyszerű. De a sofőr azt mondta próba szerencse, csak át kell emeljük a korláton- hát igen, ami buszt kiválasztottam természetesen nem rendelkezett babakocsi hellyel, de a dupla ajtónál szerencsére volt középütt egy korlát :) Felraktuk! Bazsi bennemaradt a kocsiban, de a kocsitól aztán senki se fel se le se előre se hátra mozdulni nem tudott. A jegyemet is Béla tudta megvenni, amit a sofőr őrzött. Ezért volt jó, hogy expresszt választottam, mert az csak Makón állt meg, ahol mi a második megállónál a tata segítségével le is szálltunk. Na nem annyira könnyedén és légiesen, de ment.
Másnap már rutinos voltam, felhívtam a volánt, hogy Földeákra nagymamáékhoz is ki szeretnénk menni, van-e olyan busz, ami nem baj ha nem alacsonypadlós, de valahogy fel tudunk rakni rá egy babakocsit. A hölgy készségesen segített. Ahogy odaértünk a buszmegállóba már volt egy anyuka hasonló cipőben, persze közölte kedvesen, hogy ő már aztán biztosan nem csukja össze a babakocsit - a mienket nem lehet (hogy miért az egy másik történet) - és ismeri a sofőrt. Ennek én nagyon örültem. A busz beérkezett, természetesen semmilyen babakocsi hely nem votl rajta. De a sofőr készséges volt és mindketten felevickéltünk, de így aztán már pláne ne szálljon le és fel senki. Hazafelé már meg sem lepődtem, amikor nem volt hely a babakocsinak, de ez a sofőr mindent megoldott, extrém segítőkész volt.
A héten megint utazni akartam gondoltam bepróbálkozom telefonon a szegedi volánnál is.
- Mikor megy délelőtt Ferencszállásra alacsonypadlós járat?
- Például a 9:30-as.
- Köszönöm. És esetleg a  visszafelé...?
- Nem! volt a válasz és lecsapta a kagylót.
Hát kösz a semmit. Itthon maradtunk.
De az alacsonypadlós járatok nem csak a kicsivel utazóknak vannak, hanem a mozgáskorlátozottaknak is, ha őket is így kezelik....

Mamma mia!

A kisfiammal baba-mama jógázunk 8 hetes kora óta. Hogy mi is ez azt Bazsi mesélje el:

"Járunk egy tornázós vagy jógázós helyre – persze nem tudom mi az a jóga – ahol van még sok olyan, mint anya és sok olyan kiskoma is mint én. Ott aztán huzigálnak, dobálnak, ide-oda raknak bennünket majd csak jó lesz nekünk, közben mondókázunk is és a végén egy kis időre ők nyújtogatják magukat. Na, ezt azért nem hagyjuk mindig szó nélkül. Minket csak úgy leraknak – gondolják, hogy úgyis elalszunk (én sosem szoktam) vagy majd jól eljátszunk – és próbálnának egy fél órát csak magukra fordítani. Az első alkalommal ezt végigüvöltöttem – á nem, még a szuper tibeti hangszerre sem hallgattam el – de most már kicsit toleránsabb vagyok, mert azért látom, hogy anya általában azon van, hogy nekem jó legyen."

A mai jógán -ahol Bazsi a legfiatalabb - meglepődve tapasztaltam, hogy az egy héttel idősebb kisasszony már szinte mindjárt mászik, ha az anyukája lerakja, akkor már kotor is valamilyen mozgásformában a tárgyakért. Persze mindannyian dicsértük, hogy milyen ügyes csajszi és tényleg az is, míg eközben Bazsi nyugodtan feküdt a hátán és játszott egy csörgővel, néha oldalra fordult, hogy megnézze mit csinálnak a nagyobbak. Ilyenkor anyuka mit csinál? Elkezd gondolkozni, hogy akkor most a kisfia el van maradva a mozgásban? Persze a józan esze ezeket súgja:

- a lányok általában hamarabb csinálnak mindent, mint a fiúk

- akinek van nagyobb testvére általában sokkal gyorsabban fejlődik

- minden gyerek más és más és mindenkinél más ütemű a fejlődés

De ilyen a világ, amikor azzal szembesülök, hogy az egy napon született kislány apukájának ha találkozunk mindig az a kérdése na és Bazsi mit tud már? Mintha versenyeznünk kéne...

De mit tud???

- szerelmesen néz anyára

- rengeteget mosolyog

- levesz bennünket a lábunkról

- van, amikor átalussza az éjszakát

- kiveri az üveget a kezemből, amikor iszom

- felhívja a hangpostát

- úgy tud enni, hogy utána teljes ruházatot kell cserélnünk

- amikor az apukája este hazajön a munkából rákacag

- sikongat és magyaráz

- amikor anya kocsmázni van visszaalszik az apukájával

- tapsol

- reméljük ma estétől már nem csak anya tudja elaltatni (most ezen izgulok kint) SIKERÜLT!!!!!!!!!!!!!!!!!

Persze a mai világban már a féléves gyereknek hat nyelven kellene beszélnie, ki kellene választani azt az ovit, ahol tud majd középfokú angolra járni, természetesen a jóga mellett másmilyen torna, úszás, ölbeli játékok stb., stb. 

De hagyjuk is ezeket....Boldog vagyok. Van egy gyönyörű - a legszebb :) - kisfiam, van egy szerető apukája a többi meg úgyis alakul.

Tegnapi bejegyzés

Sziasztok!

Gondoltam keresek a neten egy blogot, amit már régen elhanyagolt az írója és írok. Hoppá nem is kellett sokáig keresgélnem :) Több mint egy éve nem írtam, a rendszeres olvasóim már biztosan eltűntek, de van valaki, aki naponta azzal "nyösztet", hogy mikor jelentkezik már újra ladybirdmay?
Tegnap hétfő volt és 24-e gondoltam akkor nekikezdek újra. De mire elaltattam Bazsit és kimentem a páromhoz inkább vele foglalkoztam, minthogy az altatás közben fejben már jól megszerkesztett szöveget papírra - nono - netbookra vessem.
De, hogy ki az a Bazsi? Mi történt az elmúlt egy évben? Röviden kismama lettem majd anyuka. Hosszabban remélhetőleg majd a blogon rendszeresen jelentkezve olvashatjátok a történéseket velünk.
Tegnap még mi motivált? Bazsi elkezdett tapsolni és Timi barátnőm, akitől ezt a csodaszép szettet kaptam. A színeimet....kezdenek visszatérni

És mit határoztam el még tegnap?
1. Minden nap kis füzetbe, aminek a csodás borítóját még Bazsi születése előtt megvettem írok valamit a napunkról.
2. Írom ezt a blogot.
3. Olvasok minimum egy oldalt a Barbitól kb egy éve megkapott angol nyelvű Csokoládéból
Ennek két oka van a) nem tudok angolul és mostanában van egy nagyon kedves ember a közelemben, akivel jó lenne beszélgetni nem csak makogni/mutogatni/nevetni/kacagni b) Bélától isteni finom csokikat kaptam
a  névnapomra kézzel készülteket. 10 db különböző ízűt. Nem nem egy nap alatt fogyott el, kb 36 óráig kitartott :)
Szóval üdv mindenkinek szép tavaszt!!!!!

Buszozás

Ma reggel Makóról jöttem vissza Szegedre. Előttem három 20 éves ült. Ugye mint tudjuk 22 éves vagyok, csak hétköznaponta 30 és ez a 10 év igen nagy generációs különbségeket rejt. Miről beszéltek a fiatalok?
első téma: hogyan fogjuk magunkat halálra inni a hétvégén
második téma: március 20-ra beidéztek a rendőrségre harmadrendű vádlottként ez mekkora poén..., á csak kivertünk egy kirakatot matta részegen a haverjaimmal..és a másik fiú megkérdezi: és ez miért baj?
Sajnos kivételesen se újság, se könyv nem volt nálam és persze ezek a fiatalok nem suttogva beszélnek, hanem 1000 decibellel nyomják (nem vagyok teljesen tisztában a decibel fogalmával:)
És indulás előtt kora reggel még az ágyban játszottam a hét hónapos Bendegúzzal, aki csupa mosoly, huncutság, tisztaság...kissé nagy volt a kontraszt

Már hét hónapos az egyik szerelmem:) A másiknál nem tudom kiszámolni a hónapot:)