Nehéz ügy az, amikor az ember szerelmes. Ráadásul ha egyszerre két pasiba is. Próbára teszi a kapcsolataidat. Nehéz dolog az, amikor minden pillanatot a másikkal szeretnél tölteni, de kapcsolatotok bimbózó szakaszában te elutazol egy hétre, majd egy félre, a másik elutazik három hétre, aztán te megint egy hétre. Hogy is van ez? Egyfolytában vele lennél, de mindkettőtök aktív életet él. Van a munka, a pluszmunka, az iskola, a család, a barátok. Aki ismer tudja, hogy iszonyatosan sok emberrel próbálom tartani a kapcsolatot. Ez kábé azt jelenti, hogy minden délután munka után van valaki, akivel találkozni szeretnék, mert már nagyon régen láttam. És aztán eltelik egy hónap, hat hét és újra szeretnék találkozni ezekkel az emberekkel. Persze vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember megy, igyekszik, mindig ott van ahol lennie kell, ha kell veszélyesen alkalmazkodik. Vannak olyan emberek is, akikkel nap mint nap találkozik a munkahelyen, aztán a munka után is, vagy csak minden nap felhívják egymást telefonon fél órákra-órákra. Aztán vannak olyanok is, akikkel évente vagy másfél évente egyszer találkozik, és ugyanott folytatják, ahol abbahagyták, nincs szemrehányás, nincs beszólogatás csak örülnek egymásnak, a találkozásnak. A kapcsolatok megfelelő ápolása nagyon sok idő, rengeteg és nehéz feladat. De amikor az ember pár nélkül van, akkor csinálja, jön-megy, telefonál nem is érzi. Aztán egyszercsak megjelenik valaki az életében, akire szintén időt szeretne szánni. Szeretne vele ismerkedni, randizni, különböző élethelyzeteket kipróbálni. Ráadásul mindkét fél hozza a barátait is a kapcsolatba, az új embereket, akik esetleg szintén megkedvelhetőek, olyanok, akikkel jó együtt lenni. De a nap továbbra is csak 24 órából áll. Mit csinál főhősünk? A pluszmunkákat nem építi le, hiszen egyrészt szereti, másrészt ezek biztosítják neki azt, hogy egyik kedvenc hobbijának a fesztiválozásnak és az utazásnak hódoljon. A maradék idő vészesen lecsökken. Ő mindent szeretne, mindenkit szeretne. De vannak a hangok és vannak a régi barátok, akik azt sugdossák a fülébe, hogy HAHÓ egyszer az életben koncentrálj már a saját életedre a saját boldogságodra - mert az vagy boldog, sugárzol!!!, azt csináld, amit szeretnél, ne akarj megfelelni mindenkinek. Ez hősnőnknek nagyon nehéz, a lelkiismerete nagyon rosszul viseli, de közben tényleg olyan boldog, hogy el sem hiszi és tudja, hogy 30 évesen talán tényleg a saját útjának kellene a legfontosabbnak lennie. Hozzáteszem nem úgy, hogy közben lesz.rja a körülötte lévő többi embert és azok érzéseit. Igen egyszer van ilyen az életben, egyszer van egy mindent elsöprő szerelem, egy olyan lassan négy hónapja tartó eufória, ami elég sok mindent felülír. És a legjobb benne, hogy ez teljesen természetes, természetes, hogy itt van a Férfi, hogy elutazik vele külföldre, hogy elmegy vele moziba, hogy együtt süti vele a tortát, hogy együtt megy vele koncertre, biciklizni, színházba és, hogy őrülten szeretik egymást. Igen kevésbé alkalmazkodik, vagyis egy emberhez alkalmazkodik, aki nem várja el ezt tőle, mert azt szereti ha szabad. De ahhoz, hogy meg és kiismerjék egymást idő kell, minőségi idő, olykor barátokkal, olykor kettesben. Hősnőnk egy lapra tett fel mindent. Igyekszik előző kapcsolataiból tanulni és a számára legnehezebb dolgot tenni őszintének lenni akkor is, ha az a másiknak fájdalmat okozhat. A feladat tehát a nehezen kimondandó szavak kimondása, a félelem legyőzése. És ez igazából minden emberi kapcsolatra igaz, mindkét félnek ki kell mondania ami a szívén van, tudom, mert a másik a szavakból ért. A hosszú hallgatásokból, a csöndekből, a ki nem mondott szavakból nem, csak érzékeli, hogy baj van, hogy egyre nagyobb baj van. Én igyekszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése