Arrivals

Megérkeztem...végleg?
Június első napjai óta utazom, városokon, fesztiválokon, országokon és  a saját életemen keresztül. Bepakolni, kipakolni, bőröndöket méregetni, hurcibálni Makóról Szegedre, aztán vissza...hazaérni leülni, kipakolni, mosni, pár nap múlva bepakolni...ebből állt a nyaram, az őszöm, persze élveztem/élvezem. Mindig volt mit várni, mire készülni...
Aztán a múlt héten szerdán egy fiúval elindultunk egy Quimby koncertre/teátrumra (azaz teát rumra ebben a hideg időben :), és az első sorban egy karnyújtásnyira ültem májusban még "álmaim pasijának" gondolt bálványtól a Nagy (Kiss) Ő (Tibi)-től, aki szinte nekem énekelt. Mit éreztem? Borzongást, vágyat, azt, hogy legszívesebben vele tölteném az estét, elráncigálnám az ágyamba? Hát...nem....Azt láttam rajta, hogy nemsokára apuka lesz, hogy komolyabb, de ugyanolyan őrült, hogy odafigyel a közönségre, és hogy élvezi ezt az egészet, amit csinálnak, hogy imádja a zenésztársait, élvezi, ha ők "bohóckodnak", "amatőr színészkednek" a színpadon és nem feltétlen van szüksége arra, hogy ő legyen előtérben. Persze azért belegondoltam, hogy milyen jó lenne, ha letépné magáról az inget (na jó ez nem egy csendes ülős koncerthez illik), vagy egyszerűen csak egy atlétában ülne itt és kidomborodnának az izmai....na de a határidőnaplóm, amibe nyáron olyan szorgalmasan gyűjtögettem az aláírásait, rajzait aznap üres maradt...nem kerestem, nem rajongtam, nem vágyakoztam, hanem a koncert után beültem egy kocsmába a barátaimmal egy sörre, hogy utána egy közel 10 éve tartó szerelem nyomába eredjek. Romantikus alkat vagyok? Áhhhh....ez a blog mostanában csak a szerelemről szól...nyálas? boccsi...
De Róla csak szuperlatívuszokban lehet beszélni!!!! Aki járt már nála az tudja, hogy miről beszélek, aki beszippantotta már az illatát annak nem kell magyaráznom, akit elkapott a hév, hogy megismerje, hogy újra és újra átélje sosem feledi, aki még nem volt, annak kihagyhatatlan:
"Az utazónak első alkalommal az az érzése, mintha csak visszatért volna. Aki visszatér, az pedig mintha először járna a városban.Ám ha tudjuk, hogy Prága éppen az a város, amelyben az előre megtervezett útvonalakról letérni és tovább bolyongani a legizgalmasabb dolgok közé tartozik, máris nyert ügyünk van."
Igen az elmúlt két és fél napot ebben a nagyon hangulatos "kis" fővárosban töltöttem, életemben harmadjára (de biztosan nem utoljára), most a középpontban a gasztronómia, na jó a SÖRonómia volt. Ettünk és ittunk és ittunk és ittunk. Sört: zöldet, ruby redet, keserűt, édeset, ütőset, olyat, amilyet nem szabad egyedül inni, majdnem voltunk diszkóban, majdnem lehúztak bennünket arabok, alkudtunk az örményeknél, aztán találkoztunk egy valódi botcsinálta, közép-kelet európai James Bonddal is. Rövid, de tartalmas volt, tiszta szerelemben és boldogságban na és sörmámorban. :) 
És tegnap éjszaka megérkeztünk...ketten, azzal, akivel elindultam a Quimby koncertre, egyértelmű volt, hogy hazajövünk, értitek haza....régen volt már ilyen. Olyan egyértelmű volt minden, olyan megnyugtatóan természetes és kissé félelmetes ilyen rövid ismertség után....
Idén már nem megyünk sehova, bőröndök kipakolva....vagy mégsem?:)
De ma este olyan jó itthon: füstölő, írás, bor, egy kis megnyugtató Quimby, majd olvasás: Curva pericolosa..megyek is... 
http://www.youtube.com/watch?v=SvZxe3YM5S0