2012. november 12., hétfő

Azok a normális reggelek....

Most is reggel van, 5.50-kor csörgött a telefon - nem a XXI. században már nem ébredünk órára! - hogy azokat az ügyeket, amiket nem intéztem el végre elintézzem. Kibotorkáltam a szobából, felraktam a kávét, ja persze még ott van egy tök, amit meg kéne sütni, munkába menésig pont belefér és leültem "dolgozni".
Első lépés: gmail levelek elolvasása, második lépés facebook átnézése, de olyan régen írtam már a blogomba hát akkor hajrá. Nem tudom érzékelitek-e, hogy a munka szó kimaradt.
A reggeleim egy ideje nem így zajlanak.Volt egy mondásom az év elején, hogy "mint minden normális ember" felkelek reggel és megnézem a facebookot. Pár hónapja nem tartozom a "mint minden normális ember" kategóriába. Nemhogy a facebookot nem nézem, de még a híreket sem nagyon követem.
Az ébresztő 6.50-kor van mostanság, mert a lefekvés ideje igencsak elhúzódik. De nem az az első, hogy az egészségügyi dolgok elintézése után gép bekapcs-kávé felrak-gép elé leül -minimum fél óra üldögélés- közben egy-két-há...kávé-majd minimum negyed órás öltözködés-kontaktlencse felhelyezése és indulás munkába, ahová relatíve pontosan (bár  a munkaidő rugalmas) 8-ra vagy még előtte beér.
Most úgy történik, hogy telefon lenyom-gyors visszabújás a takaró alá-gyors összebújás a férfival- a reggel illatának jó mély beszippantása - telefon másodszor kukorékol, ismét lenyom - ismét összebújás - kérdés-válasz hányra is szeretnél beérni? - már megint nyolcra? dehát rugalmas a munkaidő vagy nem? - kis agonizálás - meggyőzés, hogy még ágyban kell maradnunk - aztán hirtelen háromnegyed nyolc - a férfi mint akit rakétából lőttek ki kiugrik az ágyból és igazi rabszolgahajcsár módjára ugyanezt kívánja tőlem is a nőtől - kibotorkálok tusolni, esetleg egy fél kávé még belefér, 2 perc az öltözésre (régen elmúlt már az az időszak, hogy állok a  szekrény előtt, a hatvanadik felsőt veszem fel és még mindig nem tetszik és a szoba közepén a kihajigált cuccok mindenütt) 2 perc és kész! A férfi ekkor már cipőben toporog-haladjunk, haladjunk jelzi, mondja, sőt néha már nem bír várni és lemegy előre. A nő is leér, bringák kioldva, indulás.5 napból négyszer esélytelen a 8 órás munkába érés.
Mostanában így indul egy nap. Normális? Nem cserélném le a régiért! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése