Utazunk!!!!!!!!!!

Hogy mennyire egyszerű az élet autó nélkül egy féléves kisbabával és egy jól méretezett összecsukhatatlan babakocsival? Na jó persze rögtön jöhet a legjobb megoldás a hordozókendő. Mielőtt Bazsi megszületett én mindenkinek azt mondtam, hogy hordozni fogom, de aztán valahogy hideg lett, tél lett felkerültek a nagykabátok, ami alá nem nagyon tudtam betuszkolni szegény lurkót, így maradt a babakocsi. Ott jó nagyokat aludt a hidegben, bent meg nem annyira igényelte a hordozást. Konkrétan az első próbálkozásoknál ordított a kendőben. De azért szerintem most már jobb időben használni fogjuk.
Először decemberben utaztunk vele Makóra vonattal. A vonat tiszta sor bőven van hely, idő, lehetőség és ha más nem is utazna a kalauz mindig tud segíteni. Csak a vasútállomás nem 10 percre van, mint a buszmegálló.
Két hete úgy döntöttem, hogy most már elég nagyok vagyunk a buszozáshoz is. Jó volt az idő, délelőtt volt, gondoltam kevesebben utaznak és majd valahogy a buszra is feltuszkoljuk a monstrumot.
A biztonság kedvéért apa jött, hogy felrakjon bennünket. Amikor megérkezett a Cipőgyárhoz az a bizonyos expressz járat már láttam, hogy nem lesz olyan egyszerű. De a sofőr azt mondta próba szerencse, csak át kell emeljük a korláton- hát igen, ami buszt kiválasztottam természetesen nem rendelkezett babakocsi hellyel, de a dupla ajtónál szerencsére volt középütt egy korlát :) Felraktuk! Bazsi bennemaradt a kocsiban, de a kocsitól aztán senki se fel se le se előre se hátra mozdulni nem tudott. A jegyemet is Béla tudta megvenni, amit a sofőr őrzött. Ezért volt jó, hogy expresszt választottam, mert az csak Makón állt meg, ahol mi a második megállónál a tata segítségével le is szálltunk. Na nem annyira könnyedén és légiesen, de ment.
Másnap már rutinos voltam, felhívtam a volánt, hogy Földeákra nagymamáékhoz is ki szeretnénk menni, van-e olyan busz, ami nem baj ha nem alacsonypadlós, de valahogy fel tudunk rakni rá egy babakocsit. A hölgy készségesen segített. Ahogy odaértünk a buszmegállóba már volt egy anyuka hasonló cipőben, persze közölte kedvesen, hogy ő már aztán biztosan nem csukja össze a babakocsit - a mienket nem lehet (hogy miért az egy másik történet) - és ismeri a sofőrt. Ennek én nagyon örültem. A busz beérkezett, természetesen semmilyen babakocsi hely nem votl rajta. De a sofőr készséges volt és mindketten felevickéltünk, de így aztán már pláne ne szálljon le és fel senki. Hazafelé már meg sem lepődtem, amikor nem volt hely a babakocsinak, de ez a sofőr mindent megoldott, extrém segítőkész volt.
A héten megint utazni akartam gondoltam bepróbálkozom telefonon a szegedi volánnál is.
- Mikor megy délelőtt Ferencszállásra alacsonypadlós járat?
- Például a 9:30-as.
- Köszönöm. És esetleg a  visszafelé...?
- Nem! volt a válasz és lecsapta a kagylót.
Hát kösz a semmit. Itthon maradtunk.
De az alacsonypadlós járatok nem csak a kicsivel utazóknak vannak, hanem a mozgáskorlátozottaknak is, ha őket is így kezelik....